Az ezme az a piros, csípős, paradicsomos „kence”, amit ha egyszer megkóstolunk Törökországban, utána minden nyaraláson keresünk. Apróra vágott paradicsomból, paprikából, hagymából, fokhagymából és rengeteg petrezselyemből készül, citromlével, néha gránátalmasziruppal és pul biberrel (török chilipaprika-pehellyel) ízesítve. Nem pépes krém, hanem nagyon finomra vágott, szaftos saláta, amit friss kenyérrel vagy lavaş-sal tunkolunk. A neve is ezt jelzi: „összetört, összezúzott”. Az ezme a török meze-világ része, vagyis azoknak a kis előételeknek az egyike, amelyeket kenyér mellé tesznek, hogy megjöjjön az étvágy, és egy kicsit „belekóstoljunk” a helyi konyhába, mielőtt a főétel megérkezik.
All inclusive hotelekben az ezmét szinte mindig a salátás, előételes pultnál kell keresni, nem a meleg ételek között. Fontos, hogy nem alap, hogy minden hotelben, minden nap kint legyen. Sok szálloda inkább „biztonságosabb”, kevésbé csípős, nemzetközi ízeket tesz a büfére, és az ilyen karakteresebb mezéket csak bizonyos napokon kínálja. Érdemes figyelni a kiírásokat: amikor „török est” van, vagy török tematikus vacsorát hirdetnek, akkor jóval nagyobb az esély rá, hogy a salátás rész is erősebben török irányba mozdul el, és az ezme is megjelenik. Ilyenkor több helyi előétel kerül ki, gyakran többféle padlizsános fogás, joghurtos kence, és köztük szinte mindig ott van legalább egy csípős, paradicsomos saláta – ez az, amit mi ezmeként ismerünk. Ha szeretjük, ezen a napon érdemes egy kicsit tüzetesebben átnézni a salátás pultot.
A városban, helyi kebabosoknál is gyakran kapunk ezmét a rendelésünk mellé. A nagyon turistás, tengerpart közeli éttermek viszont sokszor leegyszerűsítik a kínálatot: a hangsúly a húson és az alap köreteken van, a mezeválasztékot, az ilyen kis „pluszokat” könnyen elhagyják. Ahogy a parttól elindulunk befelé, és olyan helyre ülünk be, ahol már inkább helyiek esznek, egyre nagyobb az esélye, hogy kenyér mellé érkezik valamilyen savanyúság, saláta, és ezek között egy kis adag ezme is. Ha külön kérünk belőle, arra érdemes számítani, hogy nem egy nagy tál, hanem egy-két kisebb adag érkezik, pont annyi, amivel a friss kenyér végét belemártogatva megjön az étvágy a főételhez. A törökök sok helyen az ezmét is savanyúságként kezelik: nem nagy kanállal eszik, hanem csak csipkednek belőle, ugyanúgy, mint a csípős paprikából vagy a vegyes savanyúságból. Ha biztosra akarunk menni, bátran rákérdezhetünk: van-e ezme, tudnak-e egy kicsit hozni. Nem kell nagy mennyiség, néhány falat is elég ahhoz, hogy az egész vacsora török-élményé váljon, akár a hotel salátás pultjánál, akár egy egyszerűbb kebabos kis asztalánál találjuk meg.
